Dr. Roska Tamás

Született: Budapest, 1940.09.24.
MTA Levelező tag: 1993
MTA Rendes tag: 1998
Szakterület: elektronika, információs technológia

Akadémikus - elektronikai mérnök-kutató

Roska Tamás Bolyai-díjas professzor, Leon Chua professzorral együtt a CNN chip kifejlesztője, mely akár egy mesterséges szem központja is lehet a továbbiakban. A Bolyai-díjat kétévente ítélik oda olyan tudósoknak, akiket iskolateremtő tudományos tevékenységük, felfedezéseik és nemzetközi elismertségük kiemel a tudóstársadalomból is. Roska Tamás felfedezéseit Magyarországon tette. Itt tanít, cikkeire ugyanakkor a világ számtalan pontján hivatkoznak. Ez az úgynevezett "hivatkozási index" a tudósok legjobb teljesítménymérője manapság - azt mutatja, hogy munkásságuk mennyire tartozik a mai tudományos kutatás élvonalába.

A rendszerváltás környékén történt, hogy a kaliforniai Berkeley Egyetemen találkozott a két kutató. Együttműködésük eredményeként létrehoztak egy új számítógépelvet, valamint a fent említett chipet, melyet manapság már csak úgy emlegetnek, mint a bionikus szem közeljövőben megvalósuló mini-számítógépének agyát. A látórendszerrel kapcsolatos kutatásokat Hámori József akadémikussal kezdték el. A vele együtt kidolgozott elveken alapultak azok a fejlesztések, melyek nyomán az amerikai haditengerészet segítségével megtervezhették és létrehozhatták a chipet. Az elméleti hátteret azonban nagyrészt a SZTAKI (a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete) biztosította.

A már szintén említett új számítástechnikai elv szintén áttörést jelent az informatika sebességcsúcsainak terén. A már korábban is létező analóg (vagyis nem digitalizált) technológiák tapasztalatainak felhasználásával létrehozott számítógép ugyanis sokkal gyorsabban végez el bizonyos számításokat, mint digitális vetélytársai. Éppen ezért foglalkozik vele a Pentagon is.

Roska Tamás 1964-ben diplomázott a Műszaki Egyetemen, ahol 1982-ben a professzori fokozatot is megszerezte. 1964-óta folytat kutatásokat a legkülönbözőbb területeken. 1964 és 1970 között a Méréstechnológiai Kutatóintézet munkatársa volt, majd 1970-től 1982-ig a Híradástechnikai Kutatóintézetnél dolgozott, később a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Informatikai Karának dékánja lett.

Fő kutatási területei az idegi sejthálózatok, nem-lineráis rendszerek és hálózatok, idegi hálózatok, vizuális információfeldolgozás és analóg tér-időbeli 'supercomputing', vagyis nagysebességű információfeldolgozás. Több mint kétszáz cikket publikált eddig, és szerzőként-társzerzőként jegyez négy könyvet. Európában, az USA-ban és Japánban számos előadói meghívásnak tett eleget. Számos folyóirat szerkesztője-társszerkesztője és számos szakkönyv társszerkesztője is.

1993-ban a londoni székhelyű Academia Europea tagjává választották, technikai fejlesztéseiért megkapta a Gábor Dénes-díjat, a Szentgyörgyi Albert-díjat és a Széchenyi-díjat. 1994-ben a Salzburgban székelő Academia Scientiarium et Artium Europea választott tagja lett. 2000-ben megkapta az IEEE Millennium Medálját és a IEEE Hálózat és Rendszer Társaságának Arany Jubileumi Elismerését.

Jelenleg hatvankét éves, és számos nagy jelentőségű kutatás résztvevője, vezetője.