Dr. Szendrő Péter (Elnök)
Név, születési év, végzettség: Dr. Szendrő Péter (DSc), 1938., mezőgazdasági gépészmérnök,
Munkahely: Nyugdíjas, Szent István Egyetem, rector emeritus, Gépészmérnöki Kar, professor emeritus
Tudományos cím: agrár műszaki doktor, a mezőgazdaságtudomány kandidátusa, az MTA doktora, Doktor Honoris Causa
Oktatási, intézményvezetői tevékenység
Kitüntetéses mérnökoklevél (1963), egyetemi tanársegéd (1963-67), egyetemi adjunktus (1968-1975), egyetemi docens (1976-1983), egyetemi tanár 1984-től. 1987-2004-ig a Géptani Intézet igazgatója, tanszékvezető. A Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar dékán helyettese (1981-1987), majd dékánja 1987-1993). Az Egyetemi Habilitációs Bizottság elnöke 1993-1996-ig, 1997-től – 1999 júniusáig az Egyetemi Doktori Tanács elnöke, egyben tudományos dékán. Az egyetemekre telepített tudományos fokozatszerzés kezdetétől, 1994-től a Mezőgazdaság gépesítésének elméleti alapjai c. PhD. doktori program, 2001-2008 időszakban pedig a Szent István Egyetem Műszaki Tudományi Doktori Iskola vezetője és 1995-2000 között a Megmunkált növényi struktúrák modellezése c. a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által támogatott egyetemi kutatócsoport vezetője, 1999-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, majd 2000 január 1-től a Szent István Egyetem alapító rektora 2003. december 31-ig, 2008-tól rector emeritus. A 65. évét betöltve egyetemi tanár és a Műszaki Tudományi Doktori Iskola vezetője 70. születésnapjáig, a 2004-2008-as időszakban a Szegedi Tudományegyetem további jogviszonyban foglalkoztatott professzora, majd 2008-tól első és egyetlen főállású munkahelyén, a SZIE Gépészmérnöki karán professor emeritus.
Egyetemi oktatói tevékenysége során a Gépelemek, valamint a Gépészmérnöki alapismeretek c. alapozó tantárgyakat tanítja. Három kötetes Gépelemek egyetemi jegyzete, legújabban pedig az általa szerkesztett 800 oldalas, valamennyi magyar műszaki egyetemen előírt Gépelemek egyetemközi tankönyve, valamint példatárai, a három kötetben közreadott szakközépiskolai Géprajz, Gépelemek, Mechanika c. tankönyvei hosszú idő óta széles körben használatosak a köz- és felsőoktatásban. Ezen kívül előadója az Aprítás elmélet, a Járvaszecskázók belső munkafolyamatainak elemzése és a Mezőgazdasági műszaki mérések c. PhD kurzusoknak. Tudományos iskolát alapított a betakarító gépek és technológiák elméleti megalapozása, fejlesztése területén. E témakörben három több kiadást megért tekintélyes egyetemközi tankönyve a Mezőgazdasági Géptan, a Mezőgazdasági Gépszerkezettan és a Géptan. Iskolateremtő munkásságát jelzi 15 egyetemi doktor, 3 kandidátus és 12 PhD doktor, akiknek témavezetője volt. Jelenleg 7 doktorandusza, illetve doktorjelöltje van. Számos alkalommal volt akadémiai doktori, kandidátusi, PhD doktori bíráló bizottsági elnök, tag és opponens.
Szakmai, tudományos munkásság
A zöldtakarmány aprításával, takarmánybetakarító gépek és technológiák fejlesztésével több, mint 50 esztendeje foglalkozik. Ennek keretében kiemelkedő eredményeket ért el az aprított növényi struktúra matematikai és mechanikai leírása, az energiatakarékos zöldtakarmány aprítás, a szecskázott lucerna és kukorica szárítás témakörében. Figyelemreméltók továbbá a vetőmag előállítási technológiák fejlesztésével, a villamos erőterek környezetkárosító (elektroszmog) és kedvező (biostimuláció) élettani hatásával, az eltérő dielektromos tulajdonságokon alapuló vetőmagtisztítás elméleti megalapozásával és gyakorlati megvalósításával kapcsolatos kutatásai is.
Ezen kívül a mérnökképzés korszerűsítése, a tehetséggondozás (TDK), az új típusú tudósképzés (PhD), a habilitációs eljárások bevezetésének megalapozása és minőségi fejlesztése, a felsőoktatási esélyegyenlőség javítása, az oktatás- és kutatás-szervezés, valamint a távoktatáson alapuló korszerű oktatástechnológia kérdésköreiben ismertek és elismertek az eredményei. Munkáját számos pozitívan hivatkozott publikáció, szabadalmak, sikeres szak- és tankönyvek, jegyzetek és multimédia sorozatok jelzik.
Eddig több mint 560 publikációja jelent meg, 4 önálló szak-, illetve tankönyvet, egyetemi jegyzetet írt, 30 további könyvben társszerző, ezek közül 18 könyvet ő szerkesztett. Tudományos közleményeinek, tanulmányainak száma 360 (ebből idegen nyelvű 80), feljegyzett oktatás- és tudománypolitikai publikációi további 100. Műveire több mint 200 független hivatkozás ismert. Megvalósult, bejegyzett szabadalmainak száma 12. Az ezekből származó exportbevétel eddig már meghaladta az 1 milliárd USD dollárt. Kutató munkáját az MTA két ízben (1979-1981) elnöki jutalomban részesítette. A szerkesztésében megjelent, „A napraforgó termesztése” (Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1980. 302 p.) és a három kiadást megért „Mezőgazdasági géptan” c. egyetemi tankönyv (Mezőgazda Kiadó, Bp. 1993. 560 p.) elnyerte a kiadó nívódíját, továbbá a „Szálas zöldtakarmányok szecskázása” (Akadémiai Kiadó, Bp. 1995. 157 p.) című önálló tudományos műve „Tankönyvek szép magyar nyelven” díjban részesült. Eredményes szerzői, szerkesztői munkásságát jelzi továbbá a „Mezőgazdasági gépszerkezettan” (Szaktudás Kiadó, Bp. 2000. 664 p.) című nívódíjas egyetemközi tankönyv, a 810 oldal terjedelmű új egyetemi tankönyv, a „Géptan”, amellyel 2004-ben elnyerte „Az év szerzője” megtisztelő elismerést és a 2007-ben megjelent „Gépelemek” c. 800 oldalas egyetemközi tankönyve, 2008-ban a Gépipari Tudományos Egyesület „Műszaki Irodalmi Díj”-jal tüntette ki. Legújabb (2010) általa kezdeményezett és szerkesztett tankönyve: „Élelmiszertechnológia mérnököknek” címmel, terjedelme 685 oldal.
Számos OTKA, OMFB, minisztériumi és EU pályázaton nyert nagy összegű kutatási támogatást. Tervező mérnöki közreműködésével több sikeres mezőgazdasági gép született.
Tudományos, szakmai közéleti tevékenység, nemzetközi kapcsolatok
Közéleti feladatvállalásának igen lényeges részét képezi az Országos Tudományos Diákköri Tanács irányítása (elnöke 1987-től) és a Tanács Agrártudományi Szakmai Bizottságának vezetése (elnöke 1983-2001, jelenleg tiszteletbeli elnök). Munkája nyomán az elmúlt két évtizedben látványosan megerősödött a magyar felsőoktatásban a diáktudományos tevékenység. A kezdeményezésére (1998) létrehozott Pro Scientia Aranyérem külföldön is igen nagy tekintélyű diáktudós kitüntetés, a Mestertanár Aranyérem kitüntetés megalapításával, pedig hagyományossá vált az iskolateremtő mesterek rangos elismerési formája.
Számos országos szintű szakmai bizottság elnöke és tagja. Így többek között alapító alelnöke (1994-1997), majd elnöke (1997-2000) az Országos Doktori és Habilitációs Tanácsnak, a Magyar Akkreditációs Bizottság két szakmai bizottságának tagja (1997-2000), választott Plénum tag, a MAB alelnöke (2003-2006), a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja (2000). Az MTA Agrár-műszaki Bizottságának elnöke (2002-2008). A Mezőgazdasági Technika c. folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke (1992-), továbbá alapítója és szerkesztőbizottsági elnöke a Progress Agricultural Engineering angol nyelvű MTA folyóiratnak, a Magyar Agrártudományi Egyesület Gépesítési Társaságának alelnöke (1987-2003), a Magyar Szabadalmak külföldi érvényesülését támogató tárcaközi bíráló bizottság (1992-) és az OMFB szakmai zsűri tagja (1999-2002), korábban 4 éven át, majd 2008-ban ismét tagja az OTKA szakterületi bíráló bizottságának. Tagja a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, valamint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Miskolci Egyetem, továbbá tiszteletbeli tagja a Szent István Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsának, valamint a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola kuratóriumának. Elnöke a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Felügyelő Bizottságának, a Diákok a Tudományért Szakalapítvány kuratóriumának, és alapító kurátora volt a Pungor Ernő nevével fémjelzett és csaknem két évtizedig működő Széchenyi István Ösztöndíj Alapítványnak,majd 2009-ben megalapította a Pungor Ernő Asztaltársaságot. Elnöke a CIGR Magyar Nemzeti Bizottság Mezőgép Szekciójának (1999-2003), valamint 1994-től a Magyar Távoktatási Alapítvány kuratóriumának. Az 1998-2001-es, majd 2001-2004-es időszakra MTA közgyűlési doktor képviselővé, illetve az MTA elnökségének tagjává választották (2001-2004). Több magyar tudományos tanácsadó szervezet, agrár és ipari nagyvállalati Igazgatóság (1994-2010), illetve Felügyelő Bizottság elnöke, tagja. Az Agrárgazdasági Igazságügyi Szakértői Testület elnöke (2002-től). Alelnöke a Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsnak (2008- ).Alapító elnöke a Magyar Rektori Konferencia Tehetséggondozó Állandó Bizottságának (2010).
Munkássága külföldön is ismert. Megszakításokkal több, mint két évet töltött francia nyelvterületen, Franciaországban, Kanadában és Belgiumban. Jelentős a német mezőgépiparral kialakított együttműködése is, amely különösen a közös gépfejlesztésekben és a doktoriskolai szendvics-képzésben gyümölcsöző. Több rangos idegen nyelvű, illetve külföldi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. A Moszkvai Gorjacskin Mezőgazdasági Műszaki Egyetem tiszteletbeli professzora. Tagja az ASAE amerikai mérnök egyesületnek, a FNAG (francia nemzetközi vidékfejlesztési szervezet) agrárszekciójának elnöke. Európa, az Egyesült Államok, Kanada, Peru, Argentína, Chile, Uruguay, Ausztrália, Új-Zéland, Kína számos egyetemén járt és tartott előadást, épített együttműködési kapcsolatokat.
Kitüntetések, elismerések
Tevékenységét számos elismerés fémjelzi. Így többek között Kiváló Feltaláló Arany fokozat (1974), Ifjúsági Díj (1982), SZOT Díj (1985), Munka Érdemrend Arany fokozat (1988), Apáczai Csere János Díj (1992), Pázmány Péter Díj (1994), MTA Szabadalmi Díj (1997), Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje (1998) és a Gábor Dénes Díj (2000) tulajdonosa. 1998-ban elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, 1993-ban a Moszkvai Gorjacskin Egyetem tiszteletbeli professzorává, majd 2000-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2009-ben a Szent István Egyetem Honoris Causa doktorrá avatta. Ezen kívül több hazai egyetem és főiskola díszpolgára. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöksége 2001-ben kiemelt Mestertanár Aranyérem kitüntetésben, a Magyar Professzorok Világtanácsa 2002-ben „Pro Universitate et Scientia”, 2003-ban a „Fehér Dániel” Emlékérem elismerésben, a Doktoranduszok Országos Szövetsége a fiatal tudósnemzedék érdekében kifejtett tevékenységéért „Pro Doktorandis” kitüntetésben részesítette, 2004-ben Eötvös József Díjat kapott és 2005-ben Darányi Ignác díjban részesült, és 2008. március 15-e alkalmából a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke kiemelkedő tudományos, kutatói, feltalálói tevékenységét Jedlik Ányos-díjjal, a Magyar Köztársaság elnöke eddigi félévszázados munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal, kitüntetéssel ismerte el. 2010-ben az MTA elnöksége Eötvös-koszorúban részesítette.
